A gyömbér íze

*„Önelégülten léptem ki a házból, a fényképezőgép táskájában kicsempészett üveg borommal.
A táska biztonságban utazott az ölemben, míg a riksa végigtülkölte az utat a zsúfolt utcákon. Gyerekek csillagszóróztak, és apró tűzijátékokat gyújtottak, amik először sisteregtek aztán egy köteg szerpentint köptek magukból. Az égett papír perzselt szaga töltötte meg a levegőt. Az úton lévő állatok nem igazán rökönyödtek meg a káoszon. Nekik ez átlagosnak számított. Szorosabbra húztam a vállamon lévő stólát, hogy egy kicsit jobban védjen a hűvöstől.
Féltem ettől az estétől. Amennyire elhittem, hogy erős és független vagyok, épp annyira feszélyezett, hogy már harminc vagyok, munkanélküli és szingli. Nyugtalan voltam, hogy az új évet ekkora bizonytalanságban kell kezdenem mind a magánéletben, mind a munkában, de egyszerre próbáltam megtalálni magam az érzésben. Ha nincsenek terveim, az azt jelenti, hogy minden lehetséges.” *(Nem végleges fülszöveg.)