A regényem főhőse, Jenő mondja magáról mintegy summázatként, hogy „rejtőzködő kombinátor vagyok, a kockázatot csak megelőzéssel tudom kezelni”. Nos, ez rám is éppúgy igaz. Emellett viszont nagyon kíváncsi is vagyok, és mindig keresek valamit: a mindennapiban a különlegeset, a különlegesben a mindennapit. Íróként az újraértelmezési lehetőségek, a műfaji crossoverek érdekelnek leginkább, a megszokott elemekből összeállítható, épp csak hajszálnyit szokatlan történetek.Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, hogy olyan regényeket akarok írni, amelyeket magam is szívesen olvasnék. Nem azt keresem, ami teljesen új és még sose volt, inkább az apró hiányokat szeretném betölteni, a hangsúlyokat eltolni egy kissé. Vámpírtörténetből ugyan nagyon sok van, de szerettem volna megírni a magam változatát is, egy hajszálnyit más háttértörténetekkel, mitológiával, problémákkal - Budapesten. Eszembe sem jutott, hogy esetleg New York vagy London legyen a helyszín. Szerettem volna, ha az olvasóim ismerősként köszöntik az utcasarkokat, grafittiket vagy akár egy bejárati ajtót egy kőbányai panel ötödik emeletén.A legnagyobb ambícióm a Másvalaki problémája megírásával az volt, hogy olyan vámpírregényt adjak ki a kezemből, amely, ha más-más okokból is, de egyaránt érdekelheti a fiatal felnőtt és a felnőtt olvasóközönséget – nőket/lányokat és férfiakat/fiúkat egyaránt.