Két potyázó, egy esküvő (Számok és randik 2.)

*Már nem is tudom, mi az a szerelem.
Végül is ez nem teljesen igaz. De elárulok egy titkot: elvesztettem a szikrát.
Ismered a szikrát, amiről beszélek?
Amikor pillangók repdesnek a gyomrodban, csak mert két kéz ártatlanul összeér. Vagy amikor először találkozol egy vonzó személlyel, és eláll a lélegzeted. Igen, arról a szikráról beszélek!
Sajnos időtlen idők óta nem éreztem így. Teljesen üres vagyok belül.
Alapvetően nem lenne ez probléma, de író vagyok, és sürget a határidő. A szerkesztőm itt liheg a nyakamba, várja a következő Nicholas Sparks-jellegű szerelmi történetemet. Csak nyugi, mi?
Így történt, hogy egy gépen találtam magam, és kutatás címszóval egy esküvőre tartok, ahová nem vagyok meghívva, a ruha és a magas sarkú a picike bőröndömbe gyömöszölve.
Minden idők legegyszerűbb kutatása lesz ez: iszom egy kis ingyen pezsgőt, sütkérezek két idegen szerelmében, és ráhangolódok a romantikus énemre. Semmiség! Profi vagyok. Megoldom.
Egészen addig, amíg véletlenül nem egy rossz hotelszobában kötök ki anyaszült meztelenül, a legszexisebb emberrel, akit valaha láttam, aki csak bámul rám,és azon gondolkodik, hogyan kerültem a zuhany alá a fürdőszobájában. Nem hiszem, hogy ha kutatásnak hívom, az ki fog húzni ebből a slamasztikából.
De az biztos, hogy pokoli jó történet lesz belőle… *(Nem végleges fülszöveg.)