*Rafael Ellie Sinclair szerelmes dalokat ír, és egy reménytelenül romantikus lélek. Míg én? Egy munkamániával küzdő apa, aki akár egy teljes szakítódalokkal teli albumot inspirálhatna. Hogy mi a közös bennünk? Semmi. Kivéve, hogy mindketten szeretjük a fiamat. Nyolc hónapig sikerült Ellie-t messziről elkerülnöm, de a nyaralásunk beleszólt. Tizennégy nap. Két sziget. És egy dadus, akihez nem kellene vonzódnom. Tudom, hogy ott lesz végig velünk, de hogy még élvezzem is a társaságát? Az nincs az utazási tervben. Ugyanis a válásom után megesküdtem, hogy minden áron megvédem a szívemet. Még ha ezzel össze is töröm az övét. Ellie Mi lehet rosszabb annál, mint hogy egy mogorva, egyedülálló apának dolgozzam? Bevallom, a gimiben titkon szerelmes voltam belé. Szerencsére Rafael Lopez és én is megváltoztunk azóta, hogy elballagtunk a Wisteria Gimiből. De amíg ő milliárdos cégvezető és egyedülálló apuka lett, addig én csak egy munkanélküli dalszerző vagyok, akit a fia dadusának és zeneoktatójának bérelt fel. Egészen addig probléma nélkül élünk együtt, amíg a nyaralásunk mindent megváltoztat. A határok elmosódnak, és a Rafael iránti régi érzelmeim bosszúval vegyítve térnek vissza, ahogy új dilemmával nézek szembe. Az egy dolog, hogy a fiára vigyázok, de miképp kívánhatnék ennél többet? Ez akár egy szívszorító dal témája is lehetne, ami arra vár, hogy megírjam. *(Nem végleges fülszöveg.)