Jó reklám-e egy pszichológusnak, ha úgy hívják, „Megváltó”?

Sauveur Saint-Yves klinikai szakpszichológust mintha már a neve is erre a hivatásra predesztinálná, hiszen azt jelenti, „megváltó”. Magánrendelőjében egymásnak adják az emberek a kilincset, jóllehet, aki először jön, bizony meghökken, amikor a 190 cm magas, csupa izom, sokkal inkább NBA kosarasnak, mint a pszichológia doktorának tűnő fekete férfi ajtót nyit nekik.

A sok depressziós, fóbiás, anorexiás, álmatlanságban vagy másban szenvedő, szóval megváltásra váró páciens között azonban Sauveurnek nemigen jut ideje a saját életére, sokszor még a nyolcéves kisfiára sem, akit egyedül nevel. A gyakran magányos Lazare ezért délutánonként a rendelő ajtaja mögött kucorogva hallgatózik, és izgalmas szappanoperaként kíséri figyelemmel a páciensek életének alakulását: az önvagdosó Margaux-ét, az iskolafóbiás Elláét, a kilencévesen is még bepisilő Cyrille-ét, a hiperaktív Blandine-ét és a többiekét, akiken az apja segíteni igyekszik.

De még ennek az oly népszerű „megváltónak” is vannak ellenségei?

Ki ólálkodik a házuk körül, ki küldözget fenyegető, névtelen leveleket?

És miért nem beszél soha Sauveur a fiának az autóbalesetben meghalt édesanyjáról?

Egy újabb igazi MAM-regény, tele élettel, humorral, gyengédséggel - és hörcsöggel.