Az Aranyketrec egy elmeosztály életéről szól. Felkavaró történet skizofrénekről, hisztériásokról, alkoholistákról, akikkel együtt Benedek István éveket töltött el a „Pusztán”.

A szerző orvos, pszichiáter volt, aki legfőbb küldetésének azt tekintette, hogy visszaadja ápoltjai szabadságát, és számukra emberhez méltó életről gondoskodjon.

Módszerét sokan vitatták. Egyszerre kellett szembenéznie a szakma kételkedésével, a Hivatal gáncsoskodásával és az emberekben mélyen gyökerező előítéletekkel, babonákkal.

A szerző Benedek Elek unokája – s egyben maga is tehetséges, vérbeli író. Sodró lendületű, élvezetes, őszinte írása bevonja az olvasót: már magunk is féltjük a fájdalomherceget, Karinthy Gábort. Már aggódva lessük, mikor és milyen állapotban tér újra haza a folyton megszökő Néma Margit… Már megszerettük a „Puszta” kibiccent lelkű lakóit. És felemelőnek érezzük, hogy tanúi lehettünk a kísérletnek: hogyan szünteti meg a főorvos és felesége, „Mamika” az egészségesek rettegését az „őrülttől" s a betegek rettegését az ápolók brutalitásától.