Mindig szerettem a képzeletem szárnyán repülni. Aztán, amint megtanultam írni, gyűlni kezdtek a füzetek, amikben általános iskolás koromtól följegyeztem a gondolataim. Sajnálom, hogy sokszor költöztünk, és az elkezdett, soha be nem fejezett történet töredékek elkallódtak. Aztán újabb és újabb mesék születtek bennem. Meggyőződéssel mondhatom, hogy az írás a legjobb barátom, az örök szerelmem és a megmentőm is. Sokszor, nagyon sokszor kihúzott már a szakadékból. A regényeim írása mellett újságíróként dolgozom különböző női magazinoknál, amit szintén nagyon szeretek. A riportjaim során megismert sorsok sok-sok apró, életszerű történetet adnak hozzá a regényeimhez. Meg szeretném köszönni Nektek, kedves Vörös Pöttyös Könyvek Szerelmesei (VPKSZ ) hogy a történeteim igazi teret kaptak, útjukra indultak az elmúlt két évben, hála a Ti lelkesedéseteknek, a rengeteg szeretetnek és biztatásnak, amit Tőletek kaptam. Nem lehetek eléggé hálás mindezért! A Sanoma Médiánál végzett újságírói munkám, valamint az anyuka létem mellett ígérem, hogy továbbra is igyekezni fogok izgalmas történetekkel szórakoztatni Benneteket, s miközben végigviszem a Gyémántfiú és a Fényemberek trilógiákat, - hű, mennyi munka lesz az, - hamarosan egy új műfajt is kipróbálok. Észre fogjátok venni, mert egyszer csak megjelenik majd a honlapon egy új szövegdobozka, azzal a címmel, hogy: Álmodó hold. Az már inkább Arany Pöttyös történet...