Visszavonultan élek a családommal vidéken. Túl sok ember él a világban ahhoz, hogy mindenkinek meg tudjak felelni… Szeretem meglátni a lelakott házban a fénysugarat, a régiségekben az értéket, vagy egy pillanatban egy egész történetet. Nem írtam világéletemben, és soha nem dicsértek a fantáziám miatt. Írni azonban mindig is imádtam. Írni akkor nagyon jó, ha érzem, hogy egyszer a soraim olvasása valakinek örömet okoznak. Mindenki szeretne különleges lenni, kitűnni a tömegből, de hiszem, hogy ehhez nincs szükség szupererőre, különleges képességekre. Az OLVASÁS az, ami kiemel és megkülönböztet, mert manapság egyre kevesebben érzik a könyvek illatának imádatát, és nem értik a szavak mögöttes üzenetét. “A Művészlélek csak ül csendben, lehunyt szemmel, arcát a nap felé fordítva, vagy zötykölődik a buszon, üveges tekintettel figyelve az elsuhanó tájat. A Többség nem is sejti, hogy lezárt szemhéja, elködösült pillantása mögött háborúk dúlnak, szerelmek születnek, szenvedély perzsel, és varázslatos történetek bontakoznak ki.” Benina