*Zseniális döntés, mi? Beleszeretni a rosszfiúba.
Leo rohadjonmeg Regis. Heart's Edge átkozott réme.
Egy fal, aminek karjai meg lábai is nőttek. Egy tintával telibekent Herkules. Izzó tekintet.
A legenda, a számkivetett, a srác, akit valaha szerettem.
De a Kilencesként emlegetett férfi nem olyan gonosz, mint ahogy hiszik.
Egyszer már megmentette az életemet, és réges-régen szénné égette a szívemet.
Volt egy közös tervünk. Egy nagy szökés. Gyémánttal pecsételte meg az esküjét.
Aztán a sors belénk rúgott, és röhögve nemet mondott a boldog beteljesülésre.
Nem azért jöttem, hogy kibéküljünk. Az eltűnt húgomat akarom megtalálni.
És csak ez a mogorva, rekedt hangú óriás tudja, merre keressem.
Ehh. A legkevésbé sem hiányzik Leo „védelme”.
A múltját övező titkokról már ne is beszéljünk...
És a legszebb az egészben? Fogalma sincs, mit rejtegetek előle.
Tíz apró ujjacskát. Tíz kicsi lábujjat. És egy ugyanolyan szempárt, mint az övé.
Én nem a szépség vagyok. Ő viszont túlságosan is a szörnyeteg. Lesznek még itt mulatságos pillanatok.
Azt mondják, nem lehet örökké menekülni. Néha meg kell állni. Néha harcolni kell.
És néha... Néha visszatér egy megtörhetetlen férfi, hogy lefektesse a szabályokat… *(Nem végleges fülszöveg.)