„Csámpás egy fojtott "miaú"-t hallatott, és megpróbált a boszorkányok mellett elinalva kisurranni a nyitott ajtón.

De Loncsos Mamó gyorsabb volt, és elkapta a nyaka bőrénél fogva.

– Hogyisne! – rivallt rá. – Előbb még egy-két kérdést szeretnénk feltenni neked, barátocskám! Hozd csak ide a szárítókötelet, Nasi – kötözzük meg gyorsan!

Csámpás karmolt, rúgott és harapott, ahogy csak tőle tellett, de egy kismacska aligha volt komoly ellenfél két elszánt boszorkánynak. Pillanatok alatt úgy körültekerték a ruhaszárító kötéllel, hogy moccanni sem tudott, csak feküdt a földön a lábuknál, vonaglott és köpködött.

– Tudtam én! – dühöngött Loncsos Mamó. – Hát nem rögtön megmondtam, hogy ez a macska egy gyanús alak?

– Bizony megmondtad! – helyeselt Zöld Nasi. – És milyen igazad volt, Loncsos!”