Alvilági rémálmok (A Kárhozottak királynője 4.)

*Ahogy életemben soha semmi, úgy a Pokolba való alászállásom sem ment simán.

Arra számítottam, hogy a Pokol kapuján túl a Sinek fogadnak majd, és a népem, a démonok, már harcra készen várnak rám.
Csakhogy lángoló tűz és hamu fogadott.
Az apokalipszis már elkezdődött. Nélkülem.
A Pokol falai omladoztak, ami rendkívül megnehezítette, hogy megtaláljam a Sineket. Miután a Lovasokkal a keresésükre indultunk, rájöttünk, hogy nem minden az, aminek látszik.
Egy ősz hajú bérgyilkos egyszer azt mondta nekem, hogy óvakodjak a körülöttünk ólálkodó gonosztól.
Hallgatnom kellett volna rá. *(Nem végleges fülszöveg.)