Amíg a sors össze nem hozta egy robbanó szoborral, biztos volt benne, hogy nagy meglepetés nem érheti már az életben.

Annabeth a rómaiak táborában végre megtalálja elveszett szerelmét, Percyt, de nem sokáig élvezhetik az egymásra találás örömét. Menekülni kényszerülnek. Ráadásul Nico az óriások fogságába kerül, és már csak napjai vannak hátra… Gaia ébredezik, Annabeth-re pedig egy magányos küldetés vár: követnie kell Rómában Athéné jelét. Ami lehet, hogy a halálba vezeti…

„„Természetesen nem érték el a hajót.

A kikötőben már félúton járhattak, amikor három óriás sas szállt le eléjük.

A sasokról római kommandósok ugráltak le lila pólóban, farmerben és csillogó páncélban, arany kardokkal és pajzsokkal a kezükben. Amikor a sasok újra felemelkedtek, a középen álló vézna alak feltolta motoros-szemüvegét.

– Adjátok meg magatokat Róma nevében! – visította Octavianus.

Hazel kihúzta lovassági kardját, és ezt morogta:

– Arra várhatsz!

Annabeth magában káromkodott. A sovány látnok nem zavarta volna őket, viszont a másik két légiós harcedzett katonának tűnt. Sokkal nagyobbak és erősebbek voltak annál, mint amekkorákkal Annabeth szívesen leállt volna küzdeni. Ráadásul Pipernél csak tőr volt.

Piper békítőn maga elé tartotta kezét:

– Octavianus, ami a táborban történt, az csapda volt, mindent megmagyarázunk!

– Az a baj, hogy nem hallak! Viasz van a fülemben! – kiabálta Octavianus. – Ez a szokás, ha gonosz szirénekkel beszélünk. Dobjátok el a fegyvereiteket, és lassan forduljatok meg, hogy hátraköthessem a kezeteket!”