Négy évvel korábban Sophie Mercer rádöbbent, hogy ő egy boszorkány, amiből természetesen jó pár kalamajka származott. Anyja, aki a boszorkányság képessége nélkül született, mindenben segítette őt, és csak akkor lépett kapcsolatba Sophie boszorkánymester apjával, akit a lány csak fényképről ismert, amikor nagyon szükségesnek látta. Egy napon aztán, amikor Sophie egyik bűbája meglehetősen rosszul sült el a szalagavató bálon, és túlságosan magára vonta az emberek figyelmét, apja úgy döntött, felügyeletre szorul: a Hex Hallba, egy világtól elzárt nevelőotthonba küldte őt, ami a problémás viselkedésű prodigiumok (vagyis boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye.

A hasonszőrű csodabogár tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhetett: három erős, szupermodell kinézetű ellenséget szerzett, egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelmet, egy ijesztő kísértet kezdte követni, és kapott egy szobatársat, akiről kiderült, hogy a suli leggyűlöltebb diákja és ráadásul vámpír. A legrosszabb azonban akkor következett be, amikor Sophie rádöbbent, hogy a diáktámadások első számú gyanúsítottja az ő szobatársa és egyetlen barátja.

A vérfagyasztó rejtélyek egyre sokasodtak, Sophie pedig kénytelen volt felkészülni a legnagyobb fenyegetésre, nevezetesen hogy egy ősi, titkos társaság mindent megtesz azért, hogy elpusztítsa a prodigiumokat  – kiváltképp őt.