Hotel Barbizon

*Üdvözöljük New York legendás női szállodájában, a Barbizonban!
Miután az első világháború eloldotta nőket a házi tűzhelytől, a dübörgő húszas években a nők csak úgy özönlöttek New York Citybe. Divatba jöttek a női lakószállodák, amelyek közül kiemelkedett a Barbizon. Ezt művészi álmokat dédelgető fiatal nőknek tervezték, tágas műtermekkel és hangszigetelt próbatermekkel. Ami még ennél is fontosabb volt, mivel férfiak nem léphettek az előcsarnokon belülre, a Barbizon tiszteletre méltóságot sugallt, és egy bizonyos társadalmi osztályba tartozó fiatal nő otthon érezhette magát benne.
Miután azonban a tőzsde összeomlott, és kitört a nagy gazdasági világválság, a vendégkör megváltozott - a nők álmai viszont nem. A Barbizon Hotel lett az elsőszámú úti célja minden fiatal amerikai nőnek, aki többre akarta vinni. Míg Sylvia Plath az irodalomban, Az üvegbúra című híres regényében örökítette meg ott-tartózkodását, Molly Brown, a Titanic túlélője itt énekelte utolsó áriáját, Grace Kelly itt táncolt a folyosón félmeztelenül; Joan Didion itt kóstolt bele a manhattani életbe, Ali MacGraw és Jaclyn Smith pedig itt találták meg színészi hivatásukat. A tekintélyes Katharine Gibbs Titkárnőképző Iskola három emeletet bérelt a szállodában, Eileen Ford itt szállásolta el legfiatalabb modelljeit, akárcsak a Mademoiselle magazin a nyárra érkezett gyakornokait, köztük egy Betsey Johnson nevű, fiatal divattervezőt.
A Hotel Barbizon e rendkívüli szálloda legelső története, valamint azoké a nőké, akik „vidékről”, egyedül érkeztek New York Citybe egy bőrönddel és egy álommal. A könyvben New York 20. századi történelmének több rétege feltárul az olvasók előtt, s ezzel együtt az amerikai nők számos nemzedékének története is, akik a függetlenség utáni vágyuk és a társadalmi „szavatossági idejük” fenyegetően közeledő lejárata között őrlődtek. Saját szobájuk a Barbizonban szabaddá tette őket. *(Nem végleges fülszöveg.)