Before We Were Strangers - Mielőtt idegenek lettünk

*A Zöld szemű tündérkének:
Majdnem napra pontosan tizenöt éve, hogy megismertelek.
Akkor voltunk a legboldogabbak, amikor minden időnket annak szentelhettük a New York-i Egyetem kollégiumában, hogy magunkra találjunk a zenén, a fotózáson, vagy a kóborlásaink révén, és még egy csomó hülyeségben, amivel egy kis pénzt szerezhettünk. Ez éltetett minket. Abban az egy évben sokkal többet tanultam magamról, mint korábban bármikor.
Mégis, valamiért teljesen szétesett az egész. A diplomaosztó utáni nyáron megszakadt köztünk a kapcsolat. Én elutaztam Dél-Amerikába, hogy a National Geographicnak dolgozzak. Amikor hazajöttem, te már sehol sem voltál.
Egy hónapja viszont, sok-sok év után először, megláttalak valahol. Szerda volt. Az F vonal egyik megállójában vártad a metrót, a cipőd sarkán hintáztál a biztonsági sáv vastag, sárga vonalán. Sajnos túl későn ismertelek fel, mert akkor már el is tűntél. Megint. Pedig kimondtad a nevem, leolvastam a szádról. Legszívesebben megállítottam volna a vonatot, csak hogy köszönhessek neked.
Ahogy megláttalak, a fiatalságom összes érzése és emléke megelevenedett. Már egy jó hónapja azt találgatom, milyen lehet most az életed. Lehet, hogy teljesen őrültség, de nem lenne kedved meginni velem valamit? Szívesen meghallgatnám, hogy mi történt veled az elmúlt tizenöt évben.
M. *(Nem végleges fülszöveg.)