*Lucas Thatcher születésem óta esküdt ellenségem. Egy évtizede láttam utoljára, de az ország két legtávolabbi partján egymástól távol töltött évek nem egy tartós béke kezdetét jelezték, csupán egy átmeneti tűzszünetet. Most, hogy mindketten visszatértünk a szülővárosunkba, Lucas ott folytatja a háborút, ahol abbahagytuk. Sokat változtam középiskola a gimi óta, de ahogy látom, ő is. Az arrogáns tinédzserből, aki a riválisom volt, egy jóvágású orvos lettvált, akinek a legfőbb fegyvere immár az őrületes sármja. Ő Lucas Thatcher 2.0, egy új, tökéletesített változat, akivel az iskolaudvar helyett most a munkahelyemen kell szembenéznem. Nem aggódomk, én is orvos vagyok, képzett és szexi a fehér köpenyemben. Egy darabig úgy érzem, túl könnyű a győzelem, egészen addig, amíg le nem hull a lepel Lucas új taktikájáról. Egyikünk sincs hozzászokva a szexuális hadviseléshez. Attól a naptól kezdve, hogy a falhoz szegez és megcsókol, nem tudom eldönteni, hogy düh vagy vágy az, amit érzek iránta. Minden egyes érintése felér egy kínzással. Minden lopott csók egy újabb repedés a falamon. Ennyi év után, Lucas pontosan tudja, hogyan hatoljon át a védelmi rendszeremen. Nem adom meg magam könnyen. Soha nem volt még ilyen jó érzés megismerni az ellenséget. *(Nem végleges fülszöveg.)