*Akiről lemaradt. Minden lánynak van egy ilyen, nem igaz?
Az enyém egy sármos, brit arisztokrata volt, aki egyetlen nyár alatt felforgatta az életem.
Amikor először megláttam Leót a távcsövemen keresztül, rögtön megbabonázott. Arra viszont végképp nem számítottam, hogy pucéran fog zuhanyozni a szemközti öbölben lévő ház udvarán.
Ahogy arra sem, hogy a lakótársa ugyanúgy távcsővel figyel majd engem miközben én Leót figyelem.
Érdekes beszélgetésindítónak bizonyult, amikor végül összefutottunk.
Kiderült, hogy a jóképű britek csak nyárra bérelték a házat tengerparti kisvárosomban.
Leo és én azonnal egymásra hangolódtunk, bár első ránézésre teljes ellentéteknek tűntünk.
Én megtanítottam őt kagylót ásni, ő pedig megmutatta, hogy nem minden gazdag és hatalmi pozícióban lévő férfi beképzelt.
Tudtam, hogy rossz választás, és mégsem tudtam elszakadni tőle.
Őrült, vad hónapok voltak. És mire feleszméltem, már szerelmesek is lettünk.
Volt egy közös vágyunk: bárcsak több időnk lenne együtt!
De Leót visszahívták a kötelezettségei. Az ő világa fényévekre volt az enyémtől. Én jogi egyetemre készültem. Így hát elengedtük egymást, és megfogadtuk, hogy soha nem nézünk vissza.
És mégis, valahol legbelül mindig úgy éreztem, hagytam, hogy a lelki társam egyszerűen kisétáljon az életemből.
Azt hittem, a történetünknek itt vége.
Egészen addig, míg öt évvel később nem kaptam tőle egy levelet, ami alapjaiban rengetett meg mindent.
Azt hittem talán, hogy azon a nyáron felfordult körülöttem a világ?
Nos, akkor még nem tudtam semmit. *(Nem végleges fülszöveg.)