Az eddigi legjobb átverésem az volt, amikor láttam magam meghalni.

Atticus O’Sullivan, az utolsó druida nem maradt volna életben a kelta ravaszság nélkül kétezer évig. Így amikor a bosszúálló norvég istenek végezni akarnak vele, a még ravaszabb navahó isten, Prérifarkas segítségével elhiteti velük, hogy sikerült megölniük, felaprították az arizonai sivatag kellős közepén.

De a trükkös Prérifarkas nem osztogatja ingyen a segítségét. Mire kettőt pislogna, Atticus vérszomjas, sivatagi alakváltókkal találja magát szemközt, amiket a navahók bőrcserélőknek hívnak. Amikor a druida már azt hiszi, hogy kézben tartja a dolgokat, csúnyán elárulja valaki, akitől soha nem várta volna. Atticus elhatározza, hogy ha ezt túléli, soha többet nem hagyja magát átverni.

Milyen szép utolsó szavak!

„Atticus egy erős, modern hős, aki mögött nagy múlt áll, és elég ravasz ahhoz, hogy életben maradjon a huszonegyedik században is. Csípős humorral átszőtt elbeszélés… egy vérbeli, kalandos urban fantasy.”

(Library Journal)