*Póknak hívta magát. Én csak úgy ismertem őt mint egy veszélyesen vonzó, tüzes szemű srácot, akit a sors mellém ültetett a repülőn. Akkor még nem tudtam, ki is ő… egy rocksztár… és a mostohatesóm.
Megcsókolt, mert azt hitte, soha többé nem látjuk egymást. De nem így történt.
Mindenki figyelmeztetett.
Azt mondták, könyörtelen, hideg és önsorsrontó.
Azt mondták, össze fogja törni a szívem.
Talán hallgatnom kellett volna rájuk.
Talán egy erődöt kellett volna építenem magam köré.
Ehelyett összeomlottam.
A régi bölcsek azt mondták, van egy elszakíthatatlan szál, ami összeköti azokat, akiket a sors egymásnak teremtett. Ha ez igaz, akkor abban a pillanatban, amikor leült mellém, örökre összefonódott az életünk.
Csak neki is rá kell jönnie, mielőtt túl késő lenne...*(Nem végleges fülszöveg.)