Egy bagoly, egy lány és a szeretet különös története „A ragaszkodó, különleges, vidám és bölcs Wesley feltárja előttünk a Bagolymódit – valamint az Istenhez és a kegyelmi állapothoz vezető utat.” Sy Montgomery, a The Good Good Pig szerzője Stacey O’Brien biológus 1985-ben, Valentin napon ismerte meg a négynapos gyöngybagolyfiókát – és a végzetes találkozás bámulatos, 19 évig tartó kapcsolattá nőtte ki magát. A szárnyideg-károsodott kisbagolyról megállapították, hogy soha nem tud majd tökéletesen repülni, és egyedül nem maradna életben a vadonban. O’Brien, a caltechi bagolylaboratórium fiatal asszisztensnője azonnal beleszeretett a szerencsétlenül járt bagolyfiókába, és magához vette a madarat. A humoros és megrendítő Wesley, kedvesem kettejük két évtizedes, drámai kapcsolatát meséli el. O’Brien szeretettel, ugyanakkor a tudós szemével, intenzíven és közvetlen közelről kezdte tanulmányozni Wesley fura szokásait – és egérdiétára fogta a baglyot, így szakmányban volt kénytelen beszerezni a rágcsálókat (a madár 28 000-et fogyasztott el életében). Ahogy Wesley cseperedni kezdett, O’Brien, akárcsak egy büszke szülő, minden életszakaszban megörökítette a magatehetetlen pihecsomóból játékos, félszeg kamasszá, majd gyönyörű, arany-fehér macsóvá serdült baglyot, akinek szív alakú arca és rendkívüli személyisége meghazudtolta félméteres termetét. Stacey és Wesley kapcsolata akkor mélyült el igazán, amikor a biológusnő felfedezte Wesley individualizmusát, rejtett érzelmeit és játékos természetét, amely azonban bármikor átcsaphatott erősen védelmező magatartásba – bár Stacey nagyon örült volna, ha Wesley nem üldözi el az udvarlóit! O’Brien a tekintélyes kutatói közösségbe, a tudományok Roxfortjába is bepillantást enged, ahol a bentlakó baglyok néha szabadon repdesnek az irodák között, a kissé különc, ám sziporkázó elméjű tudósok pedig – az állatszeretet jegyében – minden energiájukat az állatok tanulmányozásának és istápolásának szentelik. Ahogy O’Brien egyre közelebb kerül Wesley-hez, jelentős felfedezéseket tesz a baglyok viselkedésével, intelligenciájával és kommunikációjával kapcsolatban, majd a jellegzetességek leírásához bevezeti a „Bagolymódi” kifejezést: Wesley nem tűrte a hazugságot, elvárta, hogy Stacey betartsa az ígéreteit, és feltétel nélkül tudott szeretni, bár a duzzogás sem állt távol tőle. Amikor O’Brien súlyosan megbetegedett, a bagoly ragaszkodása és bátorsága ugyanúgy megmentette őt a haláltól, ahogy annak idején ő mentette meg a kiszolgáltatott madárfióka életét. A gyönyörű fotókkal illusztrált Wesley, kedvesem lebilincselő, szívmelengető, humoros történet egy bonyolult lelkületű, érzelmes lényről, aki képes logikusan gondolkodni, játszani, és – ami a legfontosabb – hűségesen szeretni. Ajánljuk minden állatbarátnak. Stacey O’Brien biológus a vadállatok viselkedésének specialistája. Biológia szakot végzett az Occidental Egyetemen, majd a Caltechen folytatta tanulmányait. Stacey jelenleg vadállatmentőként és rehabilitációs szakértőként dolgozik különféle helyi állatok, a barna pelikánok, a baglyok, a tengeri- és énekesmadarak, valamint az oposszumok védelmében. Dél-Kaliforniában él.